Hogyan készült Stefano Cernotto Szent Katalin képének díszkerete?

Tisztelt érdeklődők, a következő fotósorozatban végigkalauzolom önöket Stefano Cernotto Alexandriai Szent katalin képéhez újonnan készült díszkeret elkészítésének folyamatán.

Dear visitors, in the next serie of photos I can guide you trough the process of carving the decorative frame for Stefano Cernotto's picture: The St. Catherine of Alexandria.


Bevezetőként a festőről és a festményről: Stefano Cernotto Croatiában, a mai Horvátország területén, Rab szigetén született. Mint festő Tiziano műhelyéhez tartozott, jelenleg világszerte összesen négy ismert festménye létezik. A Szent Katalin képet Prof. Mauro Lucco azonosította be, restaurálta Fáy András, a Szépművészeti Múzeum restaurátora. (forrás: Fáy András szíves szóbeli közlése alapján)

A feladat tehát az volt, hogy egy stílusban megfelelő és a képpel harmonikus egységet alkotó díszkeretet készítsünk.

A korabeli velencei kereteknek ismert egy típusa, az ún. Sansovino-keret. (Jacopo Sansovino, velencei építész, élt 1486-1570) Sansovino keretekre szép példákat mutat Claus Grimm Régi képkeretek c. könyve. Munkánk kiindulási pontjaként a 78. oldalon lévő 122. kép szolgált, amely egy ilyen keret alsó részét mutatja. Több változatban készítettem tervrajzokat és vázlatokat, amelyekből végül kialakult a végleges forma. Innentől nézzük tehát a fotókat:



1.) oszlopfő tervek

2.) Egy korábbi változat oldalának rajza



3.) Az egyik római figura -nem a végső mozdulatban



4.) Tervrajz változatok (Középen látható egy álló formátumú képkeret. Kezdeti hiányos információim alapján egy álló portrét képzeltem, csak később derült ki számomra, hogy a kép fekvő formátumú.)



5.) A kidolgozott tervrajz, valódi méretben. Már látjuk. súlyát még nem érezzük, csak sejtjük.


6.) Vágjunk bele! Megkezdődik a szabás. 8cm vatag hársfa palló a szalagfűrészen.



7.) Kartonból készült, a szobrászvésőkkel kiszúrt sablonokkal rajzolhatók át a tervrajz vonalai a fára.



8.) A kivágott és helyenként "megpatkolt" tömbök a keret tetejéhez és aljához.




9.) Így alakult ki a középső angyalfej.


10.) A fejrész faragás közben.


11.)...és ez így ment nap-mint nap.


12.) Agyagvázlatok a két figurához



13.) Az egyik római...



14.) A gipszöntés első fázisa. Készül a szobornegatív.



15.) Megkötött a gipsz, ki lehet szedni a formából a nedves agyagot. Ilyenkor persze az agyagszobor elvész. A helyette készülő gipszöntvény tartós formában, zsugorodásmentesen őrzi meg az egykori agyagminta formáját és méreteit.


16.) A negatív


17.) Az öntés. A szappanhabos választóréteggel kikent negatívba öntöm, illetve kenem a gipszet.


18.) A szobor lekopogása. Napvilágra kerül az öntvény miközben most a negatív pusztul el, hiszen azt leütögetem az öntvényről. látványos dolog ahogy ahogy a gipsztörmelék közül előbújik a szobor, akár egy kövület a kőzetből.


19.) A gipsz alapján elkészített hársfatömb.


20.) Először töretlen vehemenciával csapkodjuk egy ideig...


21.) Itt még nem hagyhatjuk abba.




22.) Innen is még sok van...



23.) A pontozógéppel tudom mérni azoknak a pontoknak a térbeli helyzetét, amik szükségesek a tájékozódáshoz. A pontozógépet előbb a gipszre, majd a fára illesztem. Egy becsúsztatható tű mutatja a levésendő anyagvastagságot. Két, gömbcsuklóval rögzíthető kar tartja a tűt. Pontozógépet már a rómaiak is használtak.



24.) Már a második figura készül.


25.) Íme, összeállt a keret.



26.) A két szobor


27.) Az angyal


27.) A keret krétázáskor. Az enyveskréta alapozás.



28.) A krétára kerül rá a sárga...



29.) ...majd a vörös bólusz (poliment) réteg, amelyre már rádolgozhatók a pár mikron vékonyságú aranyfüst lemezek. Azt mondják, egy aranytallér anyagából elkészíthető annyi aranyfüst lemez, amivel egy életnagyságú lovasszobor bearanyozható.



30.) ...mind arany, ami fénylik.


31.) Ilyen telibe rakva, felpolírozva...


32.) ...és ilyen egy kissé megkoptatva.



33.) Az antikolt felület egy részlete.

34.) Együtt Szent Katalinnal
Készült az örökkévalóságnak 2011-ben.





A keret elkészítése folyamán végig az volt a célunk, hogy egy korabeli keret és a mienk között az egyetlen különbség csak az az ötszáz év legyen, amivel ez később készült.



A keretet tervezte és a figurális részeket faragta: Dobesch Máté
Az ornamentikát faragta: Dobesch Pál

Aranyozás: Dobesch Pál és Máté
Fotózta, bejegyezte: Dobesch Máté